2018. január 18. csütörtök, Piroska  
   
 
 
Keresés
 
Keresett szó:
Hírek, események
 
Novák Ferenc Tata 85
A Nemzeti Táncszínház szervezésében, a Művészetek Palotájában lesz március 22-én 19 órakor alapítónknak Novák Ferenc, Tatának a 85. születésnapja alkalmából rendezett előadás. Jegyeket a Bihariban is és a Nemzeti Táncszínháznál is lehet kapni.
Képek
 
Szavazás
 
Milyen néptánccal kapcsolatos rendezvényen érezted a legjobban magad az utóbbi időben?
Minden alkalommal, amikor táncházban vagyok.
Valamelyik zenekar saját klubjában, táncházában.
A Mesterségek Ünnepén.
A Szezonnyitó táncházban.
Nem volt kiemelkedő esemény.
Már rég nem érzem jól magam ilyenen...
 

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Gyertyaszentelő Boldogasszony — Urunk bemutatása a templomban — Mária tisztulása
 
Február 2-án a Katolikus Egyház egy Máriához és Jézushoz egyaránt kapcsolódó ünnepet tart. A gyermek Jézust születése után néhány héttel a zsidó törvények szerint Jeruzsálembe vitték, hogy „kiváltsák”. Az ószövetségi nép elképzelése szerint ugyanis az elsőszülött fiak Istenéi voltak, vagyis istenszolgálatra voltak rendelve, amióta az egyiptomi elsőszülöttek a zsidók szabadulása érdekében meghaltak (Kiv 11–12). Ezt a kötelességüket Lévi törzsének tagjai, a leviták átvállalták, de ennek feltétele az volt, hogy a gyermeket a szülők a jeruzsálemi templomban bemutassák (Szám 3, 13). Szintén a törvény írta elő az anyáknak a kötelező tisztulási szertartást a szülés után 7+33 nappal — a nyolcadik napon a gyermeket körülmetélik a választott néphez tartozás jeleként (Ter 17, 9–14), majd 33 nap múlva következhet a tisztulás (Lev 12). A zsidók számára ugyanis a vér különösen Istenhez tartozik, ezért a kifolyt vérrel történő bármiféle érintkezés tisztátalanná — liturgikus cselekményekben való részvételre képtelenné — teszi az embert. Ezt az állapotot kellett a gyermekük világra hozása után megszüntetniük a zsidó nőknek. Az anyák számára előírt áldozatot Jézus bemutatásával egyidejűleg, Jeruzsálemben végezte el a Szent Család. Így ír erről Lukács evangéliuma:
 
Lk 2,21–39
Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott. Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve« [Kiv 13,2. 12;], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát« [Lev 12,8;]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: »Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5;], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10;], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6;  49,6;] és dicsőségére népednek, Izraelnek« [Iz 46,13;]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át — hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.« Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
 
Simeon és Anna személyében Jézus ekkor találkozik először Atyja szentélyében az emberiséggel. Innen ered az ünnep egyik elnevezése: Szent Találkozás, hypapanté. Emellett más neveket is alkalmaznak rá: Bemutatás (praesentatio), Tisztulás (purificatio), stb. A magyar „Gyertyaszentelő” név az ezen a napon végzett ünnepélyes gyertyaszentelésből adódik. A fénnyel, gyertyával azonban más nyelvek is kapcsolatba hozzák az ünnepet. Ennek okát az eredetében kell keresnünk. A IV. századtól kimutatható keresztény szokás mellett ugyanis élt Rómában egy vallási ünnep február 2-án, az Amburbale. A pogány rómaiak ezen a napon fáklyás engesztelő körmenetet tartottak a városban, melynek keretében végigjárták az istenek szobrait. Ahogyan sok pogány ünneppel történt, az Egyház ezt is „megkeresztelte”, vagyis a szertartást keresztény tartalommal látta el, hogy vetélkedés helyett az inkább feloldódjon a kereszténységben. A Gyertyaszentelő esetében ez az V. században történt meg, ekkor helyezték a jeruzsálemi keresztények között már legalább a IV. század óta meglévő ünnepet erre az időpontra. A három napos Amburbale emlékét őrzi még a február 3-i balázsolás szokása is.
 
A február 2-án tartott liturgiában a Fény szimbóluma szépen kapcsolódik össze a Találkozás motívumával: Isten a világba érkezett, az emberek közé. Az agg Simeon imáját az Egyház naponta imádkozza a Completorium (befejező imaóra) keretében.
 
 
További olvasmányok:
Mihályfi Ákos: A nyilvános istentisztelet. Bp. 1916.
Várnagy Antal: Liturgika. Bp. 1995.
Radó Polikárp: Az egyházi év. Bencés kiadó, 1998.

Kérdésed van? siptardani@gmail.com
 

 
 

Bihari János Táncegyüttes | Budapest, 1072. Akácfa utca 32. | Tel,Fax: 06/1/322-2893

Linkajánló Írjon nekünk! Impresszum Laptető Vissza Nyitólap